Berlinben senkinek nem kell kétszer mondani, hogy hülyét csináljon magából

Szőnyi Emma Berlinben, a Szimpla Kaffeehaus Budapest-ben

Interjú Szőnyi Emmával a berlini Szimpla vezetőjével

Az a félember vagyok, aki nem szeret semmilyen helyet, ahol először van. Berlinbe ráadásul januárba érkeztem az iszonyat szürkeségbe, szóval még inkább nem szívleltem. A télszerű valami akkor pont májusig húzódott, és ha valaki megkérdezte, hogy szeretem-e Berlint, elég nehéz volt mosolyogva válaszolni, azt, hogy igen, kezdem megszeretni. Ilyen volt először Budapest is nekem, de tudom, hogy ez inkább a saját hibám, hogy kényelmes ember vagyok, aki magára zárja az ajtót és inkább filmet néz. Így nehéz magammal megszerettetni egy várost. Budapestet is a végére szerettem meg, azért is, mert nagyon „foodie”. Legtöbbet az Astoria mellé jártam kajálni, egy levesezőbe. Akkor kezdődött otthon ez a mánia, aztán pár ismerősöm csinált még mellette egy tésztás helyet. A design-ban vettek részt, és nagy lendülettel vártuk, hogy kinyisson, hogy milyenek lesznek a bútorok belül, aztán a Kecskeméti utcán belül a Sonkaarcok, amit szintén nagyon szerettem. Abszolút egy kajás vonalon mozogtam, de azon belül is egy komfort téren, attól függően, hogy mi volt a közelemben. Mellette később nyílt egy burgerező, ahol a kedvencem az volt, hogy a déli menübe 3 miniburgert adtak, különböző húsokkal. Kaja téren elég sok helyen voltam.

Elküldeni a francba egy telefontársaságot

Amióta Berlinben lakom, talán az otthoni barátok hiányoznak a legjobban, és az a megszokás, hogy otthon azért minden könnyebb. Például ha csak a nyelvi dolgokról beszélünk: itt egy kedvesebb, kifinomultabb német nyelvet beszélek, míg otthon az anyanyelvemen könnyebb elküldeni a francba mondjuk egy telefonos társaságot. Az otthonossághoz az is hozzátartozna, hogy mondjuk németül is megértsek minden viccet, ami azért még egy következő szint lenne.

Hermione Grangernek öltözni túl egyszerű lett volna

Budapesten először egy féléves stylelist szakra jártam, ami igazából totál lehúzás volt, de gyönyörű környéken laktam Budán a Krisztina körútnál, aminek azért is örültem, mert nem kellett a 3-as metróra ránézni sem. Ezt a fél évet élveztem. Sokat jártunk divatbemutatókra dolgozni öltöztetőként, de ha azt számoltam, hogy mennyit dolgoztunk ingyen, plusz a suli, akkor egyáltalán nem érte meg. Aztán jött az ELTE. Képzeld el ott azt a sok igazi strébert, csak „színkítünő, maxpontszámos” érettségizettek voltak körülöttem, de ennek ellenére iszonyatosan élveztem. A korkülönbség kicsit fura volt, mert én akkor már 23-24 éves voltam. 18 éves Hermione Granger-ek között ülni a padban elég vicces volt. Akkor a Camponánál laktam kollégiumban. A bejárás mondjuk horror volt, de legalább papucsban is átmehettem a bevásárlóközpontba mozizni. Pár éve volt egy riport is arról a koleszról, ahol laktam, hogy mennyire lepukkant. Ez a kolesz nem segített megszeretni Budapestet. Mondjuk a kikapcsolódás könnyebb volt, mert a mozi állandó része az életemnek. Otthon is nézek filmeket, a kis képernyőn leginkább sorozatokat, de a moziélmény, amit igazán nagyon szeretek. Sokszor egyedül is elmegyek filmet nézni. A rekord 3 film volt egymás után, szóval akár 6 órát is elülök egy moziban. Volt, hogy többféle filmet néztem meg, de trilógiákat is ültem már végig, például a Vissza a jövőben mindhárom részét kétszer is végignéztem egyben. A kínosabbik darab az a Twillight összes, mert volt olyan opció, hogy végig lehetett nézni az összeset a legújabb rész előtt, szóval beültünk az éjféli premier előtt mindet megnézni. És arról már inkább nem is beszélek, hogy Harry Potter filmeken be is szoktam öltözni, de nem Hermione-nak. Neki, vagy Weasley-nek öltözni teljesen egyszerű lenne, szóval volt, hogy kiszőkítettem a hajamat és Draco Malfoynak öltöztem be. Egy nap alatt kellett kiszőkíteni a hajamat, ami nem tett túl jót neki, mondhatjuk, hogy porrá hullott. A Harry Potter könyveket egyébként minden évben elolvasom, mind a hetet. Olvastam már magyarul, németül, angolul, franciául, és egyszer nekiálltam kínaiul is, de azt feladtam.

Nyolcadszorra

Egyébként franciául így tanultam meg. Erasmusnál bekamuztam, hogy tudok franciául, hogy kijussak, és mikor megkaptam az ösztöndíjat, elgondolkoztam, hogy van 3 hónapom megtanulni franciául, hogy egyetemet tudjak végezni. Mivel tudtam kívülről a sztorit, úgy döntöttem, hangos könyvvel tanulok. Az első szavaim a seprű meg az üst voltak, illetve a bagolyposta. A seprű hasznos is volt, mikor első héten beköltöztem a francia koliba és seprűt kellett kérni. Akkor bizony büszke voltam magamra, hogy tudom mi az franciául. Nagyon szeretem, hogy a könyv behúz annyira, mint egy mozi még így nyolcadszorra is, és nem kell semmin gondolkodni közben. Olyan ember vagyok, hogy ha valamilyen könyv kijön moziban, akkor előtte elolvasom, hogy mindenkinek elmondhassam a film közben, hogy a könyv jobb volt, vagy, hogy a könyvben nem így volt. A húgom például úgy jött el velem a Harry Potter filmeket megnézni, hogy mindig egy székkel arrébb ült, hogy ne beszéljek a fülébe.

9 és ¾-ik vágány Berlinben

A sok munka miatt eltartott, amíg megtaláltam a magánéletemben, amit szeretek Berlinben. A vasárnapok ilyenek, például. Nem csak a bolhapiac miatt, a Mauerpark-ban van egy szabadtéri színpad is, ahol nyílt karaoke is szokott lenni. Van egy thai park, ahol thai nénikék főznek mindig, és akár 2-3 euróért lehet tőlük vásárolni. Meg az nagyon jó volt, amikor rájöttem, hogy a berlinale-ra lehet jegyet venni, csak szemfülesnek kell lenni. Aztán minden moziban van tematikus hét Kubricktól Hitchckokig, ami nekem tényleg fontos. Az egyetlen talán, ami hiányzik, hogy színházban nem voltam még, amióta itt élek, de az is csak elhatározás kérdése. Gyakorlatilag bármit meg lehet találni egy ilyen méretű városban, amit az ember szeret, csak eltart egy kis ideig. Az egész város nem Németország. Mindenki liberális, teljes multikulti, bármikor bárhogy kinézhetsz az utcán, és nagyjából azt csinálsz, amit akarsz.

Itt Berlinben például az is tök jó, hogy mindenki szeret beöltözni. Voltam is egy ilyen beöltözős buliban. A házigazda lány olyan fanatikus volt, hogy minden egyes varázspálcát ő maga makettezett le a bulira. Szerintem több mint egy hetet készült a partira. Az egész lakás fel volt díszítve. Az ajtón téglamintás függöny volt, amire rá volt írva, hogy 9 és ¾-ik vágány. Berlinben senkinek nem kell kétszer mondani, hogy hülyét csináljon magából.

Vélemény, hozzászólás?