A konyhán vannak a legjobb bulik!

Sinkó Bori, a Hokedli alapítója

Interjú Sinkó Borival a Hokedli alapítójával

Körülbelül 7-8 éves lehettem, amikor elkezdtem főzni. A kezdetekben inkább édességeket készítettem, mivel nagyon édesszájú voltam, és ha nem volt otthon csoki, akkor sütöttem magamnak gyorsan egy tortát. Négy-öt évesen már besegítettem a nagyinak befőttet, lekvárokat eltenni, a karácsonyi előkészületekben, vagy más, apróbb, konyhai feladatokban.

Hét éve

kezdtem el a Kétker-Étkemet. Akkoriban grafikusnak tanultam, de szükségem volt valamilyen megélhetésre, ezért és elkezdtem ételeket készíteni az albimban. Minden nap más ebédet főztem, amiket aztán kivittem a barátaim munkahelyére biciklivel. Gyorsan híre ment a városban a bringás szakácsnak! Az egész szájhagyomány útján terjedt: a barátaim elmondták az ő barátaiknak, aztán a munkatársaiknak, akik szintén akartak így kaját. Így lett pár hónap alatt környezetbarát, bringás ételfutárcégem, a Kétker-Étkem, ami négy évig ment.

Semmi Extra

Ezt követően szüneteltettem ezt a tevékenységemet, és elvállaltam a Semmi Extra konyhafőnöki szerepét. Mindeközben pályázatot nyújtottam be a NESsT Social Enterprise-nak, ami egy társadalmi vállalkozásokat segítő alapítvány. A pályázatom célja egy olyan étterem létrehozása volt, melyben hátrányos helyzetű gyerekeket tanítunk főzni. Szerencsére, ekkoriban bukkant fel egy nagyon régi ismerősöm, aki egy Waldorf sulit vezetett, így közösen összeállva tudtunk némi tőkéhez jutni a megvalósításban, ez lett a Hokedli >>>.

Megvan a sikerélmény

Az ő iskolájában leginkább olyan figyelemzavaros, és hátrányos helyzetű gimisek tanulnak, akiket mindenhonnan kicsapnak. Sok roma diák is van, súlyozottan problémás családi háttérrel. Az alap koncepció az, hogy a vendéglátást, vagy sportot tanulnak (elsősorban vívást), tehát olyan dolgokat, melyek fejlesztik az összpontosítást, bent tudják tartani a gyerekeket egy napi rutinban és szabályrendszerrel rendelkeznek.

A főzés is ilyen. Teljesen egyértelmű utasítások vannak benne: vágd föl, mosd meg, szóval nem bonyolult, és mégis megvan a tanulók sikerélménye. Mindegyik gyerek majdnem egy évig volt nálam, láttam pár gyerekben kapacitást, de sajnos, tudomásom szerint senki sem maradt a szakmában.

A Hokedli

kínálatánál az volt a cél, hogy egy olyan főzelékezőt nyissunk, ami megmutatja, hogy egy főzelék lehet finom, és nem utolsósorban egészséges is. Idénynek megfelelő zöldségekkel főzünk, amiket épp a piacon kapok, vagy reggel hoz a zöldséges. Nincs fix étlap, semmi kötöttség, egy kreatív folyamat az egész: az alapanyagok beszerzésétől az ételek elkészítéséig. Napi ajánlatban dolgozunk, mindig háromféle leves, háromféle főzelék, egy vega és egy húsos feltét, illetve egy desszert szerepel étlapunkon. Gluténmentes, és  laktózmentes ételeket is készítünk, mert sajnos, egyre több az olyan vendég, aki érzékeny ezekre az összetevőkre.

Szeretem Pestet

Budai születésű vagyok, bár a szüleim az Alföldről és a Kis Alföldről származnak. Szeretem Pestet, a nyüzsgést, hiszen nincs olyan, hogy nem tudsz mit csinálni éjszaka! Tök intenzív kulturális élet van, egy csomó – számomra – izgalmas épületbejárás. A város megismerésének irányába nagyon jó lépések történnek. A magyar rinyálást annyira nem bírom. Szerintem nagyon sokat fejlődött ez a város, ha például megnézed, hogy az 5. kerület hogy nézett ki tíz évvel ezelőtt. Abba a kerületbe jártam gimibe, szóval ahhoz képest teljesen nyugat-európai a színvonal már, ami csodás. A vendéglátóhelyek gombamód szaporodnak, nem csak a pubok, hanem a street food helyek is. Az egyetemi évek alatt beszippantott Pest, ott mindenféle albikban laktam és bulikban jártam, de most kezdek lenyugodni és visszaköltöztem Budára. Nagyon szeretem a Gellérthegyet például, nyáron sokat szoktam futni arrafelé vagy bringázni. Régen futárkodtam, és azt kell, hogy mondjam, e téren is jó irányba változott a város: már nem dudálnak le 20-szor, ha nincs kijelölve bringaút, ahol megyek.

Jellemzően underground

irányban szoktam nyomulni, nem vagyok mainstream párti. Nekem a szórakozás maga a főzés, imádom, kábé minden hétvégén voltam a nyáron valahol – a Kolorádó Fesztiválon, Ozorán, utána Ellenden, egy elektronikus zenei táborban, a Tilos szülinapon, és még sorolhatnám. Szóval nekem az tök jó, hogy bográcsban nyomulsz, közben fröccsözgetsz a tűző napon haverokkal, megy a sztorizás, rotyog a kaja, ezt nagyon élvezem. Egyébként is, mindenki tudja, hogy a konyhán vannak a legjobb bulik. A Hokedliben is hétfőn délben már parti van, egyáltalán nem jellemző a ránk a csendes, visszahúzódó lét. A vendégekkel is tök jóban vagyunk. Sokkal jobb forgalom van, hogyha bedobsz egy poént, vagy megkérdezed, hogy ki hogy van szerintem, mint hogyha savanyú arccal udvariaskodsz. Nagyon sok ismerősöm van így, ezt is szeretem Budapestben, hogy ha végigsétálok valamelyik utcán, negyed óra alatt szembe jön valaki, akit barátom, vagy vendégem (vagy mindkettő). Ezért is lenne fura innen elköltözni.

Nem nagyon tudok egy helyben lenni sokáig, kell az inspiráció. Elmentem két hét szabira most, nem is tudom hány év után. Nagyon hiányzott a Hokedli, de azért kell néha a pihenés, hogy újult erővel tudjam a dolgaim elvégezni. Szeretnénk bővíteni, tervben van, hogy a következő szezonra egy foodtruckot építünk, amivel lehet fesztiválozni. Jó lenne, mert kvázi bárhol leteheted, mégis mindig mozgásban van, ha arra van szükség. Külföld iránya sem kizárt. Szerencsére a szakácsaink már minden receptet elég jól ismernek, rájuk lehet hagyni a boltot, nem kell belesni, hogy magukra gyújtották-e a konyhát. El tudnám képzelni, hogy egy ideig járom a világot a foodtruck-kal, de azután valószínűleg visszatérnék a városba.

Vélemény, hozzászólás?